spanyolviaszt

Mint az előző bejegyzés végén írtam voltak gondok, hogy a főnők egy maximalista.

De, annyira bejött ez nekem, hogy nem is írtam naplót.

Mindig volt szerszám, mindig mindenki tudta, mit csináljon, ÉS hogyan. Nem engem kérdezgettek.

Mindennek megvolt a miértje, ha sokszor nem is értettem vele egyet.

És a végeredményt látva, azon gondolkoztam, ezt is el lehet adni 2018ban? El.

Ugye itt július 5. csütörtöktől dolgoztam, július 26. csütörtök délután 3 óráig.

Amikoris betelt az a bizonyos pohár.

Először azzal jött a főnők, ne kenjem ki a réseket 30as téglafalnál,

- utána azért mégiscsak töltsem ki belül, csak ne csapkodjam ki a réseket,

- nem kell lekaparni a kicsordult anyagot,

- rakjam fel 6 sorig! Utána csináljunk állványt. 1 tégla rá egy dokagerenda. És még egy sor.

Azt láttam, hogy a másik kollégának is a kezébe adogatja a főnők a téglát, nekem valamiért azt mondta kevesen vagyunk.

- Kívül létráról kapartatta le a kifolyt anyagot, ha már ott vagyok csapkodjam ki a réseket.

A végső csepp az volt, amikor raktam egy falat sarok meg minden, és valamiért oda jöttek rakni a sarok másik fal szakaszát.

A főnők azt mondja, rakjak 1 téglát a sarokba én, és ők majd rakják a 17 centist, meg az egészet. Aztán én a következő sorba 17 centist meg az egészet.

Azért a hülyeségnek is van határa.

Bár így visszagondolva, máshol ezért max. csak lehülyéztem volna, meg elküldtem volna a francba. De, ez egy jó munkahelynek indult.

Ahol ma kezdtem, már írom a naplót. Durva.